VÁGY

Követelőztetek, hogy írjam már meg a második blogomat is! Jogos volt a fölháborodásotok, mivel pár nap, nem pedig egy hét kihagyást ígértem! BOCSI!

Tessék, itt van. :D

Ha jól belegondolsz, minden cselekedet alapja valamely vágy. (Nem kell mindig "rosszra " gondolni! :D )
Komolyra fordítva a szót: ha szeretnél valamit, ha el akarsz érni valamit, először VÁGYSZ RÁ. Nem igaz?

Így van ez minden területen. Ha jobb ember akarsz lenni, arra vágyni kell, s a vágy gondolkodásra késztet: hogyan lehetek jobb?
A gondolkodás aztán eredményre vezet. Hol ilyenre, hol olyanra, de valamire jutsz!
Ha már van valami elképzelésed arról, hogyan fogod a vágyadat kielégíteni, akkor
annak utánajársz. Bogarászol, böngészel, olvasol, tanulsz, tudás-morzsákat csipegetsz föl innen-onnan, s lassacskán összeáll valamilyen kép, amely alapján tovább léphetsz: tényleg kell ez neked? Érdemes folytatnod?

Én is pontosan ugyanezt az utat jártam végig. Jobb ember akartam lenni. Nos, nem hiszem, hogy tökéletes volnék, már csak azért sem, mert a saját nagycsaládomban is ismerek nálam sokkal nagyszerűbb embereket, de talán egy icipicit jobb lettem.

Hogy miben? Még nincs itt az ideje, hogy elmondjam!

A vágy arra, hogy jobb legyek én is, a világ is, hogy képes legyek irányítani dolgokat - az életemben- elvezetett az agykontrollhoz.

Hallottál már róla? Ha nem, pár mondatban bemutatom ezt a módszert, amely sokat ígérően hangzott. Olyannyira, hogy még egy tanfolyamot is elvégeztem.

Az agykontroll lényege:
(bocs, de hulla vagyok, később folytatom. Reggel fél ötkor kelek, addig pedig már nem sok idő van!)

Gyermek(?)nevelés

Két gyermekem van. Imádom őket. Aggódom értük. Bármit megtennék értük. Figyelem őket.
Vajon jó anya vagyok? A férjem szerint igen. (Őt is imádom! :D )
Én erre azt szoktam mondani, hogy majd kiderül 20 év múlva, hogy milyen anya vagyok most.
A 20 évből 13 már letelt...

Mindenkivel adódhatnak problémák, mindenki okozhat csalódást a másiknak, bármennyire is szereti.

Vajon hányszor utasítottuk már el a gyermekünk kérését, amikor lelkesen hozta a kisautóját, hogy játszunk vele?
Hányszor ültettük le inkább rajzolni, (jó esetben, és nem a tévét kapcsoltuk be, hogy szárnyaló képzeletét az kösse le) míg mi mentünk a dolgunk után?

Ahelyett, hogy egy félórácskát szakítottunk volna számára... Pedig állítólag ő az életünk értelme!

Hányszor rivalltál rá valamiért, amiért nem kellett volna? Csupán azért, mert feszült voltál... Munkahelyi gondok, háztartás, időjárás-változás... és még ki tudja, milyen okok vezettek/vezetnek oda, hogy bántod az ártatlant.

Így volt és így is lesz.
Ha csak...

És ez itt a lényeg. Ha csak nem nevelsz. Nem csak a gyermekedet, hanem ÖNMAGADAT is! Mert bár igaz, hogy lényegesen könnyebb az élet, ha nem kell folyamatosan megbánni a tetteinket, ugyanilyen igaz az is, hogy NAGYON nehéz kordában tartani az indulatainkat.

Pedig ez volna a megoldás:

az értelemnek át kellene vennie az irányítást az érzelmek fölött.

Egyetértesz? Remélem, igen.


Ez az első blogom. A következőkben elmondom, milyen módszerekkel találkoztam és melyeket próbáltam ki azért, hogy jobb szülő, feleség, EMBER lehessek és szót ejtek majd arról is, hogy melyik hogyan működött, s mit találtam, ami VALÓBAN használ. Nem csak nekem, hanem Neked is, ha akarod.

Látogass el hozzám később, kérlek!
A következő blogom címe ez lesz: Vágy